Fejjelfalnak

Emlékeztek Matisz papára?

És azt tudjátok, mi a közös benne és bennetek? Mindannyiunk szavazata ugyanannyit ér.

Lehet, hogy ez rendben van így, de bárki bármit mond, az általános választójog nem jó dolog. Hogy választhat olyasvalaki, hogyan dönthet arról, hogy ki legyen a felelős a költségvetési politikáért, ha mondjuk nem fizet adót? Hogyan választhat valaki, aki minimum funkcionális analfabéta? Hogyan választhat valaki, ha szellemi fogyatékos, szenvedélybeteg, alzheimer kóros, kómában van, vagy szellemileg leépült?

Mi volna, ha csak 18 és 80 év közötti érettségizett, tiszta adótörténettel, állandó lakhellyel rendelkező regisztrált szavazók szavazhatnának? Illetve, ha valaki nem esikezekbe a kategóriákba, és szeretne szavazni, töltsön ki egy tesztet.

Ne legyünk álszentek.

Szerintem a felelős kormányzás annyit tesz, hogy a mindenkori kormányzat és államhatalom a ráruházott bizalommal úgy él, hogy az állam gazdasági, biztonsági és lelki állapota javul, esetleg külső tényezők függvényében a lehető legkevésbé romlik; eredményeivel az állampolgárok testi-lelki jóllétét javítja.

A felelős kormányzás hatékonyságának mércéje a négyévenkénti parlamenti választás, ahol a polgárok véleményt mondanak arról, hogy mennyire sikerült a fent említett célfüggvényt megvalósítani. Amennyiben az emberek úgy érzik, hogy gazdasági és lelki állapotuk romlott, kormányt váltanak.

Persze ez akkor igazán szép, ha közben vannak olyan kérdések, ahol nemzeti egyetértés alakul ki, és az egymást követő kormányok a közös cél érdekében közös úton járnak. Rendszerint ezek a kérdések hosszú távú gazdasági gazdaságpolitikai elveket feszegetnek, és hasznos, hogy a megfelelő GDP növekedés érdekében ezekben konszenzus alakul ki.

Nálunk persze ez is kicsit másként működik. Már írtam arról, hogy az állam szereptévesztésben van nálunk, fogok még írni arról is, hogy miért, és hová tűnnek el a pénzek. Ma inkább arról írok, hogy Vezetőink hogyan eszik meg ma a holnapot.

Ugye elvileg úgy működik az állam, hogy beszedi az összes megtermelt dolog egy részét, azt pedig elkölti és befekteti. Kicsit mindig többet költhet, mint amennyit beszed, ezt hívjuk költségvetési hiánynak, de ez magában még nem nagy baj, mert van egy kis infláció meg gazdasági növekedés, ami ezt ellensúlyozni tudja.

A gazdasági növekedést alapból két dolog  befolyásolja, a nemzetközi gazdaság helyzete, illetve a kormány gazdaságpolitikája. Hagyjuk most az első dolgot, nézzük a másodikat. Egy kormány sok mindent tehet; öztönözheti például a külföldi befektetéseket adókedvezményekkel, infrastukturális fejlesztésekkel, alacsony munkaadói terhekkel. De ösztönözheti a belső fogyasztás növekedését is. Mindegy. Valószínűleg mindet egyszerre kell menedzselni, de úgy, hogy a hozadékuk pozitív legyen, vagyis a befektetett pénz olyan GDP növekedést eredményezzen, ami nagyobb bevételhez juttatja a költségvetést, mint a befektetett pénz és kamatai kerültek. Ha jól csináltuk, jövőre vagy két év múlva több bevételünk lesz, amit jól elkölthetünk/ újra befektethetünk.

Persze a befektetéshez pénz kell, de azt honnan szedjük? Lehetne például úgy hogy kicsit kevesebbet költünk, és félrerakunk beruházásra. Otthon én ezt tenném. A politika azonban nem erről szól, hanem arról hogy mindennek bele kell férnie ebbe a négy évbe, még a végén előfordulhat, hogy más avathatja fel a végén az új autópályát. No ezért aztán kölcsönt veszünk fel. Ezzel nincs is nagy baj, ha megtérülő beruházásokba fektetjük; annál nagyobb gáz, ha a költségvetést foltozzuk ki vele.

Csináltam két grafikont, szerintem magukért beszélnek. Az elsőn az látszik, hogy az elmúlt három ciklus mennyire sáfárkodott jól a rábízott vagyonnal. Az Orbán kormány óvatosan költött, majd a szocialista kormányzás alatt az államadósság szépen megduplázódott. Nem ez a baj, hanem két másik dolog. Az egyik az a kék vonal az első diagramon, ami azt mutatja, hogy lényegesen többet "fektet be" a mai kormányzat mindenfélébe, mint amennyit szabadna (amikor az adósság eléri a GDP 60%-át, ott már baj van) A másik, igazán fájó dolog a következő grafikonon látszik:

Itt sem az a nagy baj, hogy a szlovákok beelőztek, bármilyen fájó is ez... A baj az, hogy az államadósság duplájára nőtt, és a felvett pénzt olyan hozzá nem értő amatőrizmussal költötték el Vezetőink az elmúlt hat évben, hogy gyakorlatilag semmi hozadéka nem lett. Történt mindez olyan konjuktúra idején, amikor az EU állandóan azt szajkózta a tagországoknak, hogy most tessék félrerakni, mert jön majd még rosszabb.

És ez zavar. Én teszem a dolgomat. Dolgozom, adózom. Nem végeztem a munkámat rosszabbul. Mégis, az ország mindenben az utolsó lett. Megkérdezném az egész politikai elittől, hogy nem szégyellik-e magukat, hogy csak ennyire tellett? Ha én így végezném a munkámat, még a McDonaldsban sem találnék munkát... Szégyen és gyalázat.

Akkor mi lett az adósságforintok sorsa? Hát, egyrészt valamiből fedezni kellett a költségvetésen tátongó lyukakat, hamár nem tudtunk úgy hozzányúlni a nagy rendszerkhez, hogy az emberek el fogadták volna, másrészt pedig lassan ideje lenne írnom a korrupcióról és a pártfinanszírozásról is....

Friss Index hírből:

Összesen 35 tanácsadói szerződést kötött Antal Attila vezérigazgatóságának ideje alatt a BKV, tájékoztatta az Indexet a közlekedési cég, amely egyelőre nem árulja el, hogy a 35 szerződés milyen hatállyal, milyen értékre, milyen tárgyban köttetett.

A BKV továbbá - üzleti titokra hivatkozva - nem enged bepillantást azokba a dokumentumokba sem, amiket az AAM Tanácsadói Zrt. 2007-ben a cég részére készített legalább 108 millió forintért.

Hát ez klassz.

Első kérdésem: lehet-e üzleti titka egy monopol módon működő, versenytárs nélkül, közpénzekből és jegybevételekből gazdálkodó cégnek? Milyen üzleti kára származhat az információk nyilvánosságra kerüléséből? Persze az AAM-nek is vannak üzleti titkai, üzleti érdekei. Megértem, ha nem akarnak betekintést engedni a módszertanaikba, árképzésükbe, árlistájukba stb. DE. Egyrészt ezek az információk publikusan hozzáférhetőek, másrészt információtartalmuk nem nagy szám, harmadrészt aki állami szektorban dolgozik, annak - mint ahogy közszereplőknek is többet kell tűrniük - fel kell készülnie arra, hogy szerződéseinek tartalma nem feltétlenül maradhat titokban.

Második kérdésem: Milyen üzleti érdek sérülhet annak kapcsán, hogy a BKV nyilvánosságra hozza hogy x tanácsadó ekkor és ekkor ezt és ezt csinálta ennyiért? Indok-e erre az, hogy ügyesen úgy lőtték be a megrendelési határokat, hogy épp ne essenek közbeszerzésbe?

Harmadik kérdésem: Magyar állampolgárként, budapesti lakosként és BKV felhasználóként nekem kvázi részvényesként kellene látnom egy teljes mértékben általam pénzelt vállalat dolgait, nem? Hogy tagadhatják meg a betekintést? Úgy emlékszem, a társadalmi érdek felülírhatja az üzleti titkot, itt most pont erről lenne szó, nem?

Végül néhány megjegyzés. Érdemes megnézni, hogy milyen sok tanácsadócég minősíttette magát a BKV-nél. Ebből hányan kaptak bármilyen megbízást? Ha egy adott kategóriában nyolc cég volt minősített, mind a nyolcat tendereztették? És vajon azonos értékelési elvek alapján? Mindegy.

Megér egy misét a megbízások jogcíme is: "marketing és PR, műszaki és üzletviteli tanácsadói szolgáltatások". No ez bűzlik. Előfordul, hogy egy nagy cég kiír egy pályázatot pl. 500 embernap projektvezetésre, megmondják a szükséges kompetenciákat és hajrá. DE. Nem szokás ennyire generális dolgot kiírni, mert ez kábé azt jelenti hogy tanácsadás arra amire kérjük, csak le legyen papírozva. Persze még így is lehet a dolog tiszta, a teljesítési igazolás sokat segít a transzparencián. De nem hiszem hogy erről van szó... simán előfordulhat ilyen általános megfogalmazás során, hogy a megbízó (persze már rég nem a BKV-ról és az AAM-ről beszélünk) azt mondja az erre kapható tanácsadónak, hogy figyelj, kössünk egy gumi szerződést, majd abból jól lehívjuk megrendelővel a megbízásokat. Később már úgy alakul, hogy minek annyit papírozni, nem kell megrendelő sem. Telik-múlik az idő, aztán a megbízó megkéri az erre kapható tanácsadót, hogy mi lenne ha XY tanácsadó rajtuk keresztül adna tanácsot nekik, az elhatározást tett követi, és egyre több ilyen tanácsadó ül benn, munkavégzésüket hagyjuk. Persze a tanácsadó csontja egyre kisebb, neki is egyre nagyobb megbízások dukál....

Ez csak egy lehetséges út, az a tanácsadó döntése, hogy meddig van gyomra elmenni rajta.

Nagy barátja vagyok az adóknak. az adók fontosak, és nominálisan kész vagyon nagyon sok adót fizetni. Nem fáj, ha sokkal járulok hozzá a közteherviseléshez, ameddig nekem is elég marad. Amit nehezebb lenyelnem, az a magyar adórendszer cinikus erkölcstelensége. Az adóknál már csak az illetékek hoznak ki jobban a sodromból, de ezekről majd később ejtek szót, már ha valakit érdekel. 

Nem vagyok nagyon naív, sem elvakult; tudom, hogy máshol is vannak unfair adófajták, illetve megértem azt az indokot is, hogy azt kell adóztatni, amit be lehet szedni, de ami itthon zajlik az kicsit túlzás.

Vegyük azt, hogy van egy kis cégem, és abból élek. Vannak költségeim, bevételeim, és fizetem a forgalmi adót. OK. A forgalmi adó régóta van, át is folyik rajtam, szóval OK, legyen. (azért lássuk, filozófiailag átgondolva azért kicsit necces a jogalap) Kifizetem az áfát, majd a kölönbözet után fizetek társasági adót és iparűzési adót. Mondjuk még a társasági adót is megértem, fogjuk fel úgy, mint a vállalkozások jövedelemadóját. Ugyanez a helyzet az iparűzési adóval is, csak azt az önkormányzat kapja meg. Lehetne persze a kettőt összevonni és elosztani, de lehet, hogy jobb ez így, mert az egyiket a kormány, a másodikat az önkormányzat rója ki. Persze ez csak elméleti dolog, hiszen az EU elfogadta a magyar kormány indoklását, hogy az iparűzési nem forgalmi jellegű adónem. Muhhaha.

Ez idáig rendben van, de sokkal cifrább a helyzet, amikor jövedelmet szeretnék kivenni a cégemből. Ilyenkor választhatok, mint tulajdonos, hogy osztalékként veszem ki a hasznot, vagy rendes fizetést adok magamnak; persze személyi jövedelemadót mindenképpen fogok fizetni. Ezek után a boltban kifizetem még az áfát is, megint...

Egyszerűség kedvéért, eladtam szolgáltatást 1000 Ft-ért;

Fizettem 200 Ft áfát, maradt 800 Ft;

Fizettem 160 Ft Társasági és szolidaritási adót, maradt 640 Ft;

Fizettem 16 Ft iparűzési adót, maradt 624 Ft;

Fizettem 218 Ft osztalékadót, maradt 406 Ft;

Fizettem 146 személyi jövedelemadót, maradt 260 Ft

amiből veszek egy kiló olcsóbb kenyeret 216 Ft+Áfáért... 

Ez nincsen 22%-os tényleges jövedelem nem fizettem TB-t sem... Nyilván semmi kapcsolat nincsen a fekete és szürke gazdaság burjánzása és a a kihozatal között, és ez is megér egy misét, nevezetesen az hogy az állam bűnözővé teszi az embereket de most nem erről van szó.

Feltéve de csak nagyon gyengén elfogadva, a jövedelem jellegű és forgalmi jellegű adók egymás melletti létjogosultságát -megjegyzem megszokásból és gyakorlatias szempontokból és semmiképpen nem azért, mert jogosnak érzem ugyanazt a jövedelmet két adóformával is súlytani - az akkor is nagyon erkölcstelen dolog, hogy kétszer kell kifizetem az adót egyazon teljesítmény jövedelme után is.

Nem értem, hogy tiszta lelkiismerettel milyen alapon szedhető bármiféle vagyonadó vagy kommunális adó, amely adózott jövedelemből szerzett ingó vagy ingatlan tulajdon alapján kerül kivetésre. Nem értem, hogy miért fizetünk társasági és iparűzési adót, ha alkalmazottaink vannak, vagy akár magunkat alkalmazzuk, hiszen az SZJA-t fizetünk mindannyian a történet végén.

Mi lenne fair? Persze nem szép dolog úgy kutyázni valamit, hogy közben nem villantok fel alternatívákat. Nem vagyok adószakember, ezért gondolom nem lesz bonyolult vitatkozni. Mi lenne, ha a csak a vállalatok fizetnének jövedelem alapján adót, magánszemélyek csak egy megemelt forgalmi jellegűt? Én benne lennék. Aki sokat keres, sokat fogyaszt és sokat fizet. Persze be is fektetheti a pénzt, akkor vagy jövedelmet és fogyasztást növel, vagy felhalmozza otthon ami meg az inflációt csökkenti.

Tudom az ellenérveket: fizessenek a gazdagok, és ne a szegények. Egyetértek, de pontosan ezért nominálisan éppenhogy sokkal többet fizetnének. Minden forint, amit jövedelemadóban fizetünk be, az kiesik a fogyasztásból. Itt ez a summa megjelenne a piacon, és fordulna egyet mielőtt befolyna az államkasszába. A megnövekedő kereslet növelné a fogyasztást, ami makroszinten most elég jól jönne, növelné a GDP-t meg ilyenek, bár el kell ismernem, növelhetné az inflációt is. Azt mondanák, hogy nem lehetne beszedni és növelné az adócsalást mag a csempészetet. Erről azt gondolom, hogy a forgalmi adó túlnyomó részét az emberek nagy kiskereskedelmi láncokon keresztül fizetik be, mégpedig azok is, akik rendesen a fekete gazdaságban dolgoznak, és nagyon nem fizetnek SZJA-t. Persze ügyeskedő kisvállalkozók lennének, de ez teljesen független attól, hogy az áfa 20 vagy mondjuk 35%. Egyébként meg a betartatás az APEH feladata, aki a lényegesen egyszerűbb adórendszer miatt sokkal olcsóbban dolgozhat, és sokkal több pénze maradhat az ilyesmire. Az persze jogos, hogy az árrak jócskán megugranának, és egyre jobban megérné Bécsnbe menni Gorenjéért, de mint tudjuk a magyar ember nem mobilis, és tejért talán nem járnának át tömegek. Vagy igen. Nem tudom, ez egy gyenge pont, beismerem, egy ilyen nyitott gazdaságban.

A vállalatok kissé csökkentett társasági adót fizethetnének, és olcsóbb lenne embereket alkalmazni.

Nem hiszem, hogy valaha is ilyen lesz az adórendszerünk, de talán van olyan középút, amerre mozdulni lehetne, mert a mai gyakorlat  nagyon nem arra mutat, hogy egy igazságos adórendszer lebegne vezéreink szeme előtt. Végülis az egyikük, ha jól emlékszem ki is mondta, hogy a birkával sem szoktak konzultálni a nyírás előtt.... 

Jó ideje azon gondolkozom, hogy valami nagyon félrement, köztünk és az állam között.

Szerintem azért találták ki az államot a mai modern értelemben, mert az emberek felismerték, hogy jobb együtt, mint külön-külön. Persze az egyénnek le kell mondania  szabadságainak egy kis részéről, nem veheti el a nővérét, nem lehet kannibál és ott vannak azok a fránya törvények is; mégis megéri, hiszen sokkal nagyobb szellemi, fizikai és anyagi biztonságot élvezhet, mint önmagára utalva. Az állam megvéd a külső veszélyektől, a bűnözőktől, a monopóliumoktól, tiltja az uzsorát, a gyermekmunkát, szavatolja a vallásszabadságot. Ezért éri meg. És működik is általában.

Nálunk mégis valahogy minden félrement.

Az állam nem képviseli többé az érdekeinket. A mindenkori kormány felelőtlen gazdaságpolitikája miatt nincsen gazdasági növekedés, nincsenek ciklusokon átívelő fejlesztési programok, az ország szegényedik, rosszkedvű és kiábrándult. Torz és erkölcstelen adórendszer csinál ügyeskedőket a potenciálisan becsületes állampolgárokból. Logikus, ha az állam nem viseli gondunkat - no nem úgy, hogy mindent megad anélkül hogy megdolgoznánk érte, hanem úgy, hogy lássam, hogy a becsületes munkának kiszámítható gyümölcse lesz - nem teremt olyan viszonyokat, amik szavatolják, hogy nem szenvedünk hátrányt, ha becsületesek vagyunk, akkor a legtöbben óhatatlanul a saját és a családjuk javát nézik, és megtalálják a kiskapukat. Így válik az adócsalás nemzeti gyakorlattá.

Miért lennénk becsületesek, ha a vezetőink sem azok? Miért ne csaljuk adót, ha a képviselőink többsége ezt teszi, de legalábbis számla nélküli juttatásokat fogad el? Miért ne legyen korrupt a rendőr, ha miniszterek korruptak? Miért ne dohányozzunk a munkahelyi vécében, ha államtitkárok nyíltan pöfékelnek a parlamentben, pedig pont ők hozták a törvényt, ami ezt tiltaná? Olyan országban élünk, ahol egy kómában lévő képviselő hivatalosan dolgozik, szavaz, fizetést és költségtérítést kap. Metrót építünk, kerül amibe kerül, és nem érdekli a megbízót, hogy sosem térül meg a befektetés. Fejenként tizenhárom millió forintba kerül egy orvostanhallgató képzés, az egyetemisták hetven százaléka nem is tervezi, hogy Magyarországon egy percet is dolgozzon. Egy diplomás ápoló átlagbére kilencvenháromezer forint.

Az állam egyetlen célja az államapparátus és a klientúra eltartása. A fejlesztési programok számottevő része a végén a pártkasszákban köt ki, ezer és egy módon folyik a pazarlás és az állami pénzek átjátszása magáncégekhez. Túlfinanszírozott projektek, lejátszott közbeszerzések, sógorság komaság.

Olyan helyen dolgozom, ahol látok és hallok egyet s mást, és elundorodom nap mint nap attól, hogy a hozzáértés hiánya, a korrupció, a kicsinyes politizálás mennyi kárt okoz mindannyiunknak. Talán én is cinkos vagyok, talán kiabálni kellene, de bizonyítani nem lehet semmit, és bajt hoznék magamra és a cégemre, ami becsületére szolgáljon tényleg megpróbál ebből az egészből minél jobban kimaradni.

Nem ismerem az okokat, amik ide vezettek; de őszintén, mára nem is nagyon számít. Csak legyen végre egy pont, induljunk el onnan valamerre. A családom és én már itt tettük le plédet, nem megyünk sehová, bár megtehetnénk, ahogy sok barátunk meg is teszi. Mi maradunk, de jó lenne úgy tudni, hogy visszanézve ez jó döntés lesz majd egyszer. 

És jó lenne tenni valamit, ami segít.