Szerintem a felelős kormányzás annyit tesz, hogy a mindenkori kormányzat és államhatalom a ráruházott bizalommal úgy él, hogy az állam gazdasági, biztonsági és lelki állapota javul, esetleg külső tényezők függvényében a lehető legkevésbé romlik; eredményeivel az állampolgárok testi-lelki jóllétét javítja.

A felelős kormányzás hatékonyságának mércéje a négyévenkénti parlamenti választás, ahol a polgárok véleményt mondanak arról, hogy mennyire sikerült a fent említett célfüggvényt megvalósítani. Amennyiben az emberek úgy érzik, hogy gazdasági és lelki állapotuk romlott, kormányt váltanak.

Persze ez akkor igazán szép, ha közben vannak olyan kérdések, ahol nemzeti egyetértés alakul ki, és az egymást követő kormányok a közös cél érdekében közös úton járnak. Rendszerint ezek a kérdések hosszú távú gazdasági gazdaságpolitikai elveket feszegetnek, és hasznos, hogy a megfelelő GDP növekedés érdekében ezekben konszenzus alakul ki.

Nálunk persze ez is kicsit másként működik. Már írtam arról, hogy az állam szereptévesztésben van nálunk, fogok még írni arról is, hogy miért, és hová tűnnek el a pénzek. Ma inkább arról írok, hogy Vezetőink hogyan eszik meg ma a holnapot.

Ugye elvileg úgy működik az állam, hogy beszedi az összes megtermelt dolog egy részét, azt pedig elkölti és befekteti. Kicsit mindig többet költhet, mint amennyit beszed, ezt hívjuk költségvetési hiánynak, de ez magában még nem nagy baj, mert van egy kis infláció meg gazdasági növekedés, ami ezt ellensúlyozni tudja.

A gazdasági növekedést alapból két dolog  befolyásolja, a nemzetközi gazdaság helyzete, illetve a kormány gazdaságpolitikája. Hagyjuk most az első dolgot, nézzük a másodikat. Egy kormány sok mindent tehet; öztönözheti például a külföldi befektetéseket adókedvezményekkel, infrastukturális fejlesztésekkel, alacsony munkaadói terhekkel. De ösztönözheti a belső fogyasztás növekedését is. Mindegy. Valószínűleg mindet egyszerre kell menedzselni, de úgy, hogy a hozadékuk pozitív legyen, vagyis a befektetett pénz olyan GDP növekedést eredményezzen, ami nagyobb bevételhez juttatja a költségvetést, mint a befektetett pénz és kamatai kerültek. Ha jól csináltuk, jövőre vagy két év múlva több bevételünk lesz, amit jól elkölthetünk/ újra befektethetünk.

Persze a befektetéshez pénz kell, de azt honnan szedjük? Lehetne például úgy hogy kicsit kevesebbet költünk, és félrerakunk beruházásra. Otthon én ezt tenném. A politika azonban nem erről szól, hanem arról hogy mindennek bele kell férnie ebbe a négy évbe, még a végén előfordulhat, hogy más avathatja fel a végén az új autópályát. No ezért aztán kölcsönt veszünk fel. Ezzel nincs is nagy baj, ha megtérülő beruházásokba fektetjük; annál nagyobb gáz, ha a költségvetést foltozzuk ki vele.

Csináltam két grafikont, szerintem magukért beszélnek. Az elsőn az látszik, hogy az elmúlt három ciklus mennyire sáfárkodott jól a rábízott vagyonnal. Az Orbán kormány óvatosan költött, majd a szocialista kormányzás alatt az államadósság szépen megduplázódott. Nem ez a baj, hanem két másik dolog. Az egyik az a kék vonal az első diagramon, ami azt mutatja, hogy lényegesen többet "fektet be" a mai kormányzat mindenfélébe, mint amennyit szabadna (amikor az adósság eléri a GDP 60%-át, ott már baj van) A másik, igazán fájó dolog a következő grafikonon látszik:

Itt sem az a nagy baj, hogy a szlovákok beelőztek, bármilyen fájó is ez... A baj az, hogy az államadósság duplájára nőtt, és a felvett pénzt olyan hozzá nem értő amatőrizmussal költötték el Vezetőink az elmúlt hat évben, hogy gyakorlatilag semmi hozadéka nem lett. Történt mindez olyan konjuktúra idején, amikor az EU állandóan azt szajkózta a tagországoknak, hogy most tessék félrerakni, mert jön majd még rosszabb.

És ez zavar. Én teszem a dolgomat. Dolgozom, adózom. Nem végeztem a munkámat rosszabbul. Mégis, az ország mindenben az utolsó lett. Megkérdezném az egész politikai elittől, hogy nem szégyellik-e magukat, hogy csak ennyire tellett? Ha én így végezném a munkámat, még a McDonaldsban sem találnék munkát... Szégyen és gyalázat.

Akkor mi lett az adósságforintok sorsa? Hát, egyrészt valamiből fedezni kellett a költségvetésen tátongó lyukakat, hamár nem tudtunk úgy hozzányúlni a nagy rendszerkhez, hogy az emberek el fogadták volna, másrészt pedig lassan ideje lenne írnom a korrupcióról és a pártfinanszírozásról is....